Ez az a hely

Mesélek a rétről, mely fenn északon
a hegyek között van egy felhőbakon.
Apró folyóján az idő meg-megállva
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.

Évődni a reggel tarka lepkeszárnyon
egy kis bocsra röppen, hogy aztán elszálljon,
ám felébred mégis, s amíg alszik anyja,
a szép után indul izgalmas kalandra.

Egyszer csak gyermekek jönnek kacagással,
mint nyári porvihar pörögnek egymással,
visszhangzik az égbolt ahogy énekelnek,
a szunnyadó rétek mind életre kelnek...

De aztán este lesz és mindenki elmegy,
az állatok némán hallgatják a csendet.
Visszajönnek talán - mondja a kisnyuszi,
a bocs látta őket, angyalok, ez tuti.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-29 00:08:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-03 18:35:49