Végh Tamás : A 118. év

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38800 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
Gyurcsi - Zalán György: vagyok
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 13 órája
Ocsovai Ferenc 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Valyon László 6 napja
Filip Tamás 7 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Pálóczi Antal 12 napja
Cservinka Dávid 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 16 napja
Vasi Ferenc Zoltán 18 napja
Bátai Tibor 20 napja
Farkas György 23 napja
Zsolt Szakállas 31 napja
Serfőző Attila 34 napja
Gyurcsi - Zalán György 40 napja
Vadas Tibor 42 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
A vádlottak padján 21 órája
fiaiéi 23 órája
Gyurcsi 1 napja
Zúzmara 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 4 napja
Baltazar 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
mix 7 napja
Paricska. Életmű 10 napja
négysorosok 11 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 12 napja
Janus naplója 12 napja
Játék backstage 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A 118. év

Kenyeres pajtásomnak




Hány feledett, hátravetett adventi évtized
nyoma sápad már a hátunk mögött, kenyeres?
Sorsunk Istene kegyes, még lépést tart velünk,
reményeink változó holdjai felett, s nem feled.

Múltba szédült évek emlékmalmai zakatolnak
bennünk, s őrlik monoton jelenünket tovább.
Kéreg a kézen, kéz a kenyéren, szakadatlan
hullik az élet: s tenyerünkben alszik az ének.

Időtlen huzatban menetelve, magamat a szóhoz
szelídítve, e megszentelt, kiengesztelő pillanat
röptét figyelem, ott már szabad vagyok, s érzem:
mindenhez milyen kevés kell, hogy igaz legyen.

Rongyos napok szaladnak, tépett láncú bolondok
kara zeng az utcán, s rád már nem figyel a jóság.
Januári a lélek, csönd-ködök árján ring az enyészet,
s te mennél nagyon innen, elmenekülne a szíved.  

Mi az mégis, mi maradni késztet itt, hol nekünk
most sem babér, sem igaz remény nem terem?
Meddig még, kenyeres?! Kérdezem ezerszer,
fel az égre tekintve, roskadozó őrhelyemen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-18 21:27:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-18 21:27:09


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-17 23:27   Napló: Bátai Tibor
2024-07-17 15:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Túlélő sztori
2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 09:12   Napló: A vádlottak padján
2024-07-16 06:46   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc