Nagy Katalin Erzsébet : Magyarázom anyámnak a depressziómat (párbeszéd)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37314 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Virág Tamás: nagy költő
Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 4 órája
Bara Anna 8 órája
Vezsenyi Ildikó 10 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Virág Tamás 22 órája
Ötvös Németh Edit 23 órája
Konta Ildikó 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Nyári László 1 napja
Tálos Barbara 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Albert Zsolt 3 napja
Petz György 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Csiki Melinda 6 napja
Tóth Gabriella 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
Conquistadores 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 órája
Zúzmara 15 órája
Hetedíziglen 16 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
történések 23 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 23 órája
nélküled 23 órája
PIMP 1 napja
Baltazar 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
az utolsó alma 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
Volt egy pillanat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Magyarázom anyámnak a depressziómat (párbeszéd)

Anya, a depresszióm egy indián lidérc,
néha, mint szentjánosbogár a medve mancsában,
máskor, maga a medve.
Azokon a napokon én halottat játszom, amíg a medve magamra nem hagy.
E rossz napokat sötét napoknak hívom.
Anya azt mondja, próbáljak gyertyákat gyújtani.
Mikor én gyertyába nézek, látom a húst a templomban,
a láng villogását,
a délidőnél fiatalabb emlékezet szikráit,
épp a nyitott koporsó mellett állok,
ebben a pillanatban ismerem fel, minden személy, akit valaha megismerek, egy másik napon majd meg fog halni.
Egyébként, Anya, én nem felek a sötétségtől, ez talán épp része a problémámnak.
Anya mondja, azt hittem, az volt a bajod, hogy nem bírsz kimászni az ágyból.
Hát nem bírok. A szorongás túszul ejt a házamban, belül a fejemben.
Anya azt kérdi, honnan ez a szorongás.
A szorongás egy vidéki unokatesó, a depresszió kötelességének érezte meghívni a buliba.
Én a buli vagyok, Anya, csak egy buli, amiben nem akarok részt venni.
Anya azt mondja, miért nem próbálsz elmenni valódi társaságba, találkozni a barátaiddal.
Tényleg, eltervezem, eltervezem, de nem akarok menni.
Eltervezem, mert tudom, akarhatnék menni, tudom, néha szándékomban állt menni,
csakhogy nem túl szórakoztató akkor szórakozni, amikor konkrétan nem akarsz szórakozni, Anya.
Láthatod, Anya, az álmatlanság minden éjjel végigsimít engem karjaival, bemárt a konyhában a tűzhely derengő fényébe,
az insomniában ez a romantikus lehetőség rejlik, képessé tesz a holdat tökéletes partneredként érzékelni.
Anya azt mondja, próbáljak báránykákat számolni.
De az agyam csak az ébrenlétem indokait képes számba venni,
szóval sétára indulok, de reszkető térdkalácsaim csörögnek, mint az ezüstkanál, mikor erősen szorítnád, ám csuklód gyenge,
itt csengnek fülemben, mint ormótlan templomi harangok, hogy emlékeztessenek,
alvajáró vagyok egy boldogságóceánon, és nem tudom
magamat bemeríteni abba.
Anya azt mondja, boldognak lenni egy döntés,
de az én boldogságélményem olyan üreges, mint a tűvel kiszúrt tojáshéj,
a boldogságérzetem magas láz, amint lezuhan.
Anya azt mondja, irtó jó vagyok abban, hogy semmiségeket felfújjak,de e kudarcba fulladásom
majd jól bekerít,a halálfélemem által-
Nem! Nekem életfélemem van!
Anya, magányos vagyok.
Úgy hiszem, mikor apa elhagyott, megtanultam hogyan fordítsam át a dühöt magánnyá, a magányt buzgósággá, tehát, ha azt mondom neked, később nagyon elfoglalttá váltam, arra célzom, álmatlanságba estem,
a heverőn a sport csatornát bámultam a TV-ben,
hogy elkerüljem a szembesülést az ágyam üres oldalával,
de a depresszió mégis visszavonszolt oda engem,
amíg a csontjaim egy elmerült csontvázváros elfelejtett kövületeivé nem váltak,
a szám fogaimnak temetője, az önmarcangolásuktól törtek össze,
beesett mellkasom előadótermében szívverésem visszhangjai dübörögnek,
de én óvatlan turista vagyok itt,
akárhol tartózkodjak,én sohasem leszek igazán otthon.
Anya még mindig nem érti.
Anya, nem látod,
hogy én sem?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-17 21:36:46
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-17 21:36:46


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-27 14:54   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-09-27 14:28   Napló: Conquistadores
2020-09-27 11:59   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-27 11:49   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 11:40   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 08:25   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 07:13   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-09-27 06:04   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-09-27 01:08   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 01:03   Napló: Zúzmara