Nagy Katalin Erzsébet : Magyarázom anyámnak a depressziómat (párbeszéd)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37773 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Köves István 7 órája
Czékmány Sándor 11 órája
Nagy Zsuzsanna 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Farkas György 2 napja
Bánfai Zsolt 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Szilvási István 6 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Franczen Bea 8 napja
Nagyító 11 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Gyors & Gyilkos 11 napja
Albert Zsolt 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
nélküled 8 órája
Minimal Planet 1 napja
fejlakók... 1 napja
történések 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
mix 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Játék backstage 5 napja
Zúzmara 6 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 7 napja
POÉZIS 8 napja
Bara 9 napja
törmelék 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Magyarázom anyámnak a depressziómat (párbeszéd)

Anya, a depresszióm egy indián lidérc,
néha, mint szentjánosbogár a medve mancsában,
máskor, maga a medve.
Azokon a napokon én halottat játszom, amíg a medve magamra nem hagy.
E rossz napokat sötét napoknak hívom.
Anya azt mondja, próbáljak gyertyákat gyújtani.
Mikor én gyertyába nézek, látom a húst a templomban,
a láng villogását,
a délidőnél fiatalabb emlékezet szikráit,
épp a nyitott koporsó mellett állok,
ebben a pillanatban ismerem fel, minden személy, akit valaha megismerek, egy másik napon majd meg fog halni.
Egyébként, Anya, én nem felek a sötétségtől, ez talán épp része a problémámnak.
Anya mondja, azt hittem, az volt a bajod, hogy nem bírsz kimászni az ágyból.
Hát nem bírok. A szorongás túszul ejt a házamban, belül a fejemben.
Anya azt kérdi, honnan ez a szorongás.
A szorongás egy vidéki unokatesó, a depresszió kötelességének érezte meghívni a buliba.
Én a buli vagyok, Anya, csak egy buli, amiben nem akarok részt venni.
Anya azt mondja, miért nem próbálsz elmenni valódi társaságba, találkozni a barátaiddal.
Tényleg, eltervezem, eltervezem, de nem akarok menni.
Eltervezem, mert tudom, akarhatnék menni, tudom, néha szándékomban állt menni,
csakhogy nem túl szórakoztató akkor szórakozni, amikor konkrétan nem akarsz szórakozni, Anya.
Láthatod, Anya, az álmatlanság minden éjjel végigsimít engem karjaival, bemárt a konyhában a tűzhely derengő fényébe,
az insomniában ez a romantikus lehetőség rejlik, képessé tesz a holdat tökéletes partneredként érzékelni.
Anya azt mondja, próbáljak báránykákat számolni.
De az agyam csak az ébrenlétem indokait képes számba venni,
szóval sétára indulok, de reszkető térdkalácsaim csörögnek, mint az ezüstkanál, mikor erősen szorítnád, ám csuklód gyenge,
itt csengnek fülemben, mint ormótlan templomi harangok, hogy emlékeztessenek,
alvajáró vagyok egy boldogságóceánon, és nem tudom
magamat bemeríteni abba.
Anya azt mondja, boldognak lenni egy döntés,
de az én boldogságélményem olyan üreges, mint a tűvel kiszúrt tojáshéj,
a boldogságérzetem magas láz, amint lezuhan.
Anya azt mondja, irtó jó vagyok abban, hogy semmiségeket felfújjak,de e kudarcba fulladásom
majd jól bekerít,a halálfélemem által-
Nem! Nekem életfélemem van!
Anya, magányos vagyok.
Úgy hiszem, mikor apa elhagyott, megtanultam hogyan fordítsam át a dühöt magánnyá, a magányt buzgósággá, tehát, ha azt mondom neked, később nagyon elfoglalttá váltam, arra célzom, álmatlanságba estem,
a heverőn a sport csatornát bámultam a TV-ben,
hogy elkerüljem a szembesülést az ágyam üres oldalával,
de a depresszió mégis visszavonszolt oda engem,
amíg a csontjaim egy elmerült csontvázváros elfelejtett kövületeivé nem váltak,
a szám fogaimnak temetője, az önmarcangolásuktól törtek össze,
beesett mellkasom előadótermében szívverésem visszhangjai dübörögnek,
de én óvatlan turista vagyok itt,
akárhol tartózkodjak,én sohasem leszek igazán otthon.
Anya még mindig nem érti.
Anya, nem látod,
hogy én sem?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-17 21:36:46
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-17 21:36:46


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-27 16:42   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:11   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 13:15   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-07-27 12:30   Napló: nélküled
2021-07-27 09:53   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-27 09:37       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit gombócba gyűrt
2021-07-27 09:27   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-27 06:07   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 00:00   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2021-07-26 21:37   Napló: Minimal Planet