Ispotály v 2.0
Olykor szétszakad rideg hiányod
bennem, egy rész tiéd,
a többit megtartom.
Használhatod álruhának is,
a saját felem tovább szabdalom.
Van, hogy szíved vaskarommal
tépem, miközben magamat
csikarom félvakon.
Keserű most minden, ami élő,
neked jut a mélyebb fájdalom.
Ilyen vagyok; rém és mágus egyben.
Szolga, várúr, inas,
rozzant herceg.
Ha rút démonom ujjával belém túr,
téged akarlak csak gyógyszeremnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-16 09:56:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-16 09:56:00
