Ennyi az egész
Nem sejtettem, hogy
úgy hagysz magad után
mindent, mint bűnjelet,
ujjlenyomatot.
Belélegeznek a bútorok,
az asztal, az ágy, a szék
magába foglal,
és korántsem kész
a leltár.
Sorolhatnám, mi hordoz még
téged, de a szavak
csak fogynak, s helyükön,
mint szétfolyó paca
ül a szívem.
Eltakar mindent, mi felesleges.
Minden az.
Egy kivétellel: lélegzel, vagy.
És ha csak ennyi az egész,
az is kitölti a bennem lakó
hiányt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-11 15:17:11
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-11 15:17:11
