Adós maradok


Azt, hogy az életem mire tanított,
elfelejteni soha nem szabad,
mi vár rám ezután, talán sejthetem,
a sebek helye úgyis megmarad,

figyelmeztet, hogy isteni szerencse,
az őrangyalom fogja a kezem,
a biztos halál elől ráncigál el,
csak így maradhat meg az életem.

Volt bőven halálos betegség, mégis,
mint akinek itt több élete van,
túléltem mindegyik istenkísértést,
önpusztító, felelőtlen magam.

Így mindenképpen rövidebb az élet,
a teljes élettel adós maradok,
az eldobott évekkel tartozom,
istennek, hazának adósa vagyok.

2017. december 15.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-19 09:09:05
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-19 09:09:05