Agyi ingerületátvivõ anyagok termelõdésének zavara

avagy Stressz II.

Lépj hátra, kérlek. Hagyj most magamra.
Szeretnék egyedül maradni szorongásaim
s az értéktelenség kilátástalan magányában.

Krízisemben oly nagy szükségem lenne
a mindennapok megszokott menetére!
Depresszióm sötét szemüvegén át
látom most csak a környező világot,
én-képemet és a jövőt –

Ne kritizálj!
Nincs javaslatod a megoldásra!

Bár - tulajdonképp -

Téged ugyanúgy sajnállak,
mint magam,
mert a fájdalom, mit nekem okoztál
olyan, mit Te is érezhetsz legbelül…

Azt hiszem, szintén bajban vagy, barátom.
Tudom: a stressz harcra ösztönöz s menekülésre,
valamint érzelmi visszavonulásra…

S ha egyszer csöndben leülnénk egymás mellé?
Vigaszt nyújthatna egy baráti ölelés?

Gondold végig a lehetőségeinket
és szólj, ha készen állsz:
beszélgethetünk…

Ne felejtsd el, amit már közösen végigcsináltunk!
Neurotranszmitter-termelődési zavar?
Mi az nekünk!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.