Agyi ingerületátvivõ anyagok termelõdésének zavara
avagy Stressz II.
Lépj hátra, kérlek. Hagyj most magamra.
Szeretnék egyedül maradni szorongásaim
s az értéktelenség kilátástalan magányában.
Krízisemben oly nagy szükségem lenne
a mindennapok megszokott menetére!
Depresszióm sötét szemüvegén át
látom most csak a környező világot,
én-képemet és a jövőt
Ne kritizálj!
Nincs javaslatod a megoldásra!
Bár - tulajdonképp -
Téged ugyanúgy sajnállak,
mint magam,
mert a fájdalom, mit nekem okoztál
olyan, mit Te is érezhetsz legbelül
Azt hiszem, szintén bajban vagy, barátom.
Tudom: a stressz harcra ösztönöz s menekülésre,
valamint érzelmi visszavonulásra
S ha egyszer csöndben leülnénk egymás mellé?
Vigaszt nyújthatna egy baráti ölelés?
Gondold végig a lehetőségeinket
és szólj, ha készen állsz:
beszélgethetünk
Ne felejtsd el, amit már közösen végigcsináltunk!
Neurotranszmitter-termelődési zavar?
Mi az nekünk!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
