Félistenek születése

Lidércek lakják az embert,
láncra vert foglyai az értelemnek.
Olykor-olykor erőre kapnak,
átrágják magukat a szív izmain.
Ilyenkor eltorzul az arc, s hirtelen
félistenek születnek a sárból.
Szörnyű, tajtékzó dühvel dobálják
testrészeik. Megállás nélkül
újra nő a kar, a láb,a fej,
de nem vigyáznak belső szerveikre.
Tüdejük végtelenné tágul,
epéjük zöld folyama szétterjed a testben.
Zsugorodni kezd a szívük,
s összerogynak mind sorba, akár
a kifeszített cérnaszál
az Isten ujjai között, mikor elengedik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-04 00:10:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-04 00:10:08