Arany-kollázs
Hommage á Arany János
Az életet már megjártam, gyalog jártam.
Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
Léptet fakó lován, körötte csend, néma tartomány
Látja Miklóst a nagy fával, elámul a nádor!
Gyalog bizony, legföllebb, ha omnibuszon...
Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
A radványi sötét erdőben halva találták;
S jő Csóri vajda, a nagy álmodó!
Zúg az éji bogárr, nekimegy a falnak.
Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
messziről lobogva tenger pusztaságon.
S különben is: férfié az élet gondja!
Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát,
parittyaköveit, öklelő kopjáját!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-21 11:41:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-21 11:41:59
