Arany-kollázs

                                         Hommage á Arany János



   Az életet már megjártam, gyalog jártam.
   Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
    Léptet fakó lován, körötte csend, néma tartomány
    Látja Miklóst a nagy fával, elámul a nádor!


     Gyalog bizony, legföllebb, ha omnibuszon...
    Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
     A radványi sötét erdőben halva találták;
     S jő Csóri vajda, a nagy álmodó!


      Zúg az éji bogárr, nekimegy a falnak.
      Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
      Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
      messziről lobogva tenger pusztaságon.


      S különben is: férfié az élet gondja!
      Jer Osszián ködös-homályos énekeddel!
      Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát,
      parittyaköveit, öklelő kopjáját!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-21 11:41:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-21 11:41:59