Ráncaink


Ráncaink hullám-verte arcvonások,
porcelán szépségű védjegyek.
Mind megannyi színes korallzátony.
Gyűlnek évek, imák, fohászok
s míg a szív csapongva partközelbe ér,
megnyugtat, felkorbácsol, hogy naponta
megvédjelek időtől, viharok haragjától,  
mely egekig szökik. Visz, repít, ránk simul,
mint a fény, követ mint az árnyék.
Ölel, éget, széttépi láncaink, hogy érezzük,
mikor szabaddá tesz s magához kötöz.
Ne félj, velem már baj nem érhet.
Összezárt útitársak vagyunk, megyünk
kéz a kézben hullámtalan narancs-öblökig,
hol megcsendesedik bennünk a tenger
s kisimulnak újra ráncaink.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-13 20:08:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-13 20:08:41