De hajnalban már

a tisztaszobában az asztalon
volt kiterítve a dédmamám
sápadt arcán nyugalom
bennem félelmet keltett a halál

még most is látom a kis padon
feketében a ház előtt
ahogy a botján megpihent
majd elillant a múltidő
ahogy semmibe révedve várta a
reménytelen holnapot

kongó kolomp hangjára riadt
minden reggel
míg lejöttek az angyalok

észrevétlen élt szegény
és a mennybe is úgy szállt
szót sem ejtve aludt el éjjel
tán hallotta a  "jó éjszakát!"

de hajnalban már a tisztaszobában
az asztalon volt kiterítve a dédmamám
a tisztaszobában ahol játszottunk
és azt hittem hogy nincs halál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-02 19:32:09
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-04 11:27:18