Bergman emlőin


Túljutva anyáink emlőin, nyúlánk,
tizenhat éves zsenik voltunk,
egy ember ismeretében teljes,
akiről úgy tudtuk, más mint a világ,
és a világ sok szarral teljes –
ítéletünk volt vissza és előre,
tudásunk tökéletes, minden
lényegtelen törölve,
csak a lényeg
érdekelt bennünket, a lehetőség,
az ember,
ki jobbá belőlünk lesz,
hisz megváltónak születik
valamennyi gyermek;

és bementünk a Toldi moziba,
ahol a nagy sötétben
nem értettünk semmit:
se a szép svéd nyelvet, se a felnőttek
nyűgét-keservét, még a szexet se,
de mindezt Bergmanon keresztül, akitől
szomorúan, de jó kedvünk lett:
micsoda mélységekkel teli az ember,
ó, ez a fenség,
mocsokban is kikezdhetetlen,
és rítus vagy idő bomolva
mégis istenség,
ha a fenti boltra kikerült az írás:
rögtön jövök,
addig is kitartás,
(nem lesz hiába.)

2017.09.24.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-24 15:05:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-24 15:05:45