GURGULÁZÓ


Még akkor is hiszek benne
ha csak önámítás,
hogy elromlott a permetező mesélő kedve,
hogy az eszkimók igehirdetés nélkül is megtérnek,
hogy az árvíztűrő tükörfúrógép cirkalmas megjelenítése elveszett,
hogy a hipokrita csapóajtók rendesebbek az életkörülményeinknél,
hogy a lepattogzott festék elárulja
a gigászokat, amennyiben csecsemősírást hall,
hogy a kikölcsönzött dátumok újraszőhetik
a helytelen műveleteket,
bárhol is egerésszen az epétlen, egy antantszíj képes megváltoztatni a történelmet,

Még akkor is hiszek benne
ha csak zöngétlen,
hogy ha mozdulatlanok maradunk, elkerülhetjük a hangszigetelt
eróziót,
hogy a mákgubókból előtörhet még az oktalanul bántalmazott bordásfal panasza,
hogy a vákuumvámpírnak nem muszáj nyakörvet helyeznie
intő szavak várományosára,
hogy hatalmas ivókutakkal vannak megáldva az önfertőzés mezsgyéi,
hogy sokrétű szitát görbíthet, mi kunkori,

Egy gombóc van itt, ami bebocsátást kér a paradicsomba,
ám félresikerült mosolyokkal hadakozva
nem lehet elérni,
hogy a lovagrendbe felvételt nyerjen a tanoda.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-19 10:55:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-19 10:55:08