Hátraszaltó

Mint a nyári sztreccs-hőségben
a mólóról ugrott hátraszaltó
úgy fáj a leérkezés a semmibe,
mert csak darabokban vagyok egész,
és végtére is, kár volna összeszedni e
földön szétszórt üveggolyó halmazt,
melyek szivárvány belsőjüket óvva
ütköznek a valóság kiterített szőnyegén,
hol a néma jövőnek, hol az üvöltő múltnak,
s a lepattant szilánkok lassan bekúsznak
a farzseb szűk nyílásába, s csak vonaglok,
míg a tehetetlen ülésbe halt mozdulatok
rögtönzött hátraszaltót produkálva
ugranak fejest a Holt-Tiszába...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-17 13:19:07
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-17 13:19:07