Csömör felé félúton
„a versek már a nyelvet át nem írják
csak verset írnak át a verstelenbe
az egyik formából a másik formát”
B. Sz.
Beszűkült rés hunyorgó fényé
ben könnyűnek tűnő ál laza
félhomály Félrebillent képen
gazdátlan székek kihűlt aszta
lon csontszáraz poharak üres
flaskák A megérkezés lehe
tősége adott a pillanat
ban benne van Ám az eszmélés
lassított felvétel holttérbe
csöppen az elkésett mozzanat
A nem látható dolgok megfog
hatatlan tapintása a hal
latlanul ordító érzéket
lenség burjánzó kudarcélményt
generálva felfoghatatlan
magyarázkodásra készteti
a fosztott képű tudat énjét
:Örökkézöldbefagyott semmit
mondás aluszürke burkában
a színaranyba vert csendülés:
Visszanézni nem mer Az örök
mozdulatlanság tehetetlen
rémképe félelemmel tölti
el noha gondolatban persze
nincsen bátrabb nála és ennek
jelét adja – Érzi szájában
a banális ízt Kínzó szomjú
ság gyötri Kétségbeesetten
kortyol a szembeszélbe nagyo
kat nyel Levegő után kapkod
va kicsapódik belőle az
összes ritmus Háta mögött tur
bulenciát generálva szárny
rakapnak a semmihez sem köt
hető fals tézisek Felfénylik
a szellemveréstől hiszékeny
homlok Test és lélek lángralob
ban a térdre rogyott ájtatos
manók lesunyt szemű tekinte
tétől Kereszttűzben porig ég
Hallgatólagos megállapo
dást köt önmagával ezentúl
lényeges dolgokról nem szól a
külvilág felé Szemében meg
nyugvás szélcsendes beletörő
dés – Könnyezőpálma súlytalan
árnyéka lengedez pillanat
ról pillanatra növekszik a
gátlástalanul teret nyerő
feddhetetlen üresség fölött –
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-07-09 10:43:52
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-09 10:43:52