Korom

Sorsod ágán varjú billeg.
Ha eltörik alatta, fölszáll,
nagy, fekete felhő lesz,
és a fekete szélben
a fekete eső behull a kéményen.
Korom, mondják és szakembert
hívnak, de te már tudod, nem korom az.
Mégis fegyelmezett vagy,
színekben hiszel, nem a tarkaságban
Minden hétfő rád csapott ajtó.
Mindig is az volt. Bemászhattál
volna az ablakon, de nem ezt tanultad.
Nézted a létrakészítőket és
a trambulinról rugaszkodókat.
Micsoda tülekedés. Fölösleges
várostrom, hiszen az ellenfél
nem védekezik. Mégis győz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-03 08:36:37
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-03 08:36:37