Legalább ennyi

Szeretem a szádat,
az izzadtságot, a lihegést,
ahogyan közeledünk
a közös láz felé, ahol már
a fém is megolvad, ahonnan
majd reggel visszatérünk.
Ne mozduljunk el, maradjunk
itt örökre ezen a névtelen
napon. Ne adjunk neki nevet,
hogy ellopni se tudják.
És ha egyszer mindenünkből
kifosztanak, ha nem közlekednek
már a buszok, és az évszakok
menetrendje elveszik, csak ennyi,
legalább ennyi maradjon meg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kövek szülnek virágot - antológia (Budapest, 2002)
Kiadó: Stádium