Mint kimért kenyeret...(Álmaimban-Jav.)

Mint kimért kenyeret, követellek.
Mint friss forrásvizet, szomjazlak.
Átlényegülés és éppúgy öncsalás ez,
mindenség-körüli pályára állva.
Az egyetlen felmérhetetlen ellipszisen,
ahol nincs másik oldal,
csak végeláthatatlan űr,
ami mégiscsak belefér ama egyedüli,
és egyszersmind utolsó pillantásba,
mely túlhordott könnyekkel
kereszteli áldássá a lezárt szemhéjak alatt
fel-fellibbenő alakod;
itt, a szétfoszló szenvedély szálaiból kötött
vezeklő végtelen görcsén.
Itt, hol olykor a kicsépelt közöny
könyörületes csöndje zuhog,
s valahogy mégsem fordíthatom felé
zúgástól zsibongó fejem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-08 15:45:16
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-08 15:45:16