Tűzvonalban ()

Nincs aki kiáltson üres a torony
a szív rideg s a torok béna
már hallgatni se arany
kenyeret éget a tarlókohász
fáj szégyenfüstje
nincs őr kevés az ima
s a fohászt elnyeli
a mennybolt kékezüstje

Vadászlesen
szarvas-magason
halál alleluja
kolompol a vason

Nincs aki meghallja mégis kiált
egyetlen fiát áldozta fel Isten
áldást hintett hogy hidd talpra állsz
hisz igazán berúgni se tudsz
tisztának maradni se a hamisak közt
józan duhaj-mód alkudozol magalkuvón
s míg sorsodról mások döntenek
az se számít hogy poklok pokla jön
fennkölt eszmék mocska besároz
mindegy mit hoz rád s mi lesz a vége
ámen vagy csuhaj egyre megy
mindkettő megbéklyóz lehúz
magához könyörtelen s túl jót ígér
ahhoz hogy rossz legyen

Hűtlen szerelem ez
az egyik hallgat a másik kiált
s szeret ahogy hús-vér ember
szerethet ha beledöglik is
az elárultságba

Hát térj vissza magadhoz míg nem késő
előre menekülj ne hátra sohase hátra
vagy készülj a halálra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-30 19:18:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-03 17:39:21