Szelektíven

A mindennapok reggele indult,
lassú ébredés, kapkodó öltözés,
a tegnapi szeméttel szálltam liftbe,
kis zacskóban étel, napok maradéka.
Jó lesz kóbor kutyának, macskának.
Futottam a kukához, a busz nem vár.
Földre tettem az ételmaradékot,
fejem emeltem, ott állt, engem nézett.
Emlékszem e tekintetre a gyermekkorból.
Fénylett akkor.
Most kukázik.
Mintha véletlen tettem volna földre az ételt,
felemeltem, lassú mozdulattal felé nyújtottam.
Keze kopott sálát igazgatta.
Nevén szólítottam.
Meglepődött, van ki még emlékszik ...
Az a szem már nem élt, csak ételt remélt.
Mint az állat.
Azóta ha látom nevén köszöntöm,
küldök egy mosolyt, s kérdezem hogy van.
Reggelem része lett, kis zacskóban ételek.
Mindig szelektíven gyűjtöttem a szemetet.
ma már az emberek miatt teszem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-07 19:17:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-11 07:31:39