Kísérlet
Visszavágyom a racionálisba,
anyám világa kéne,
a kék pirula gyerekkoromból,
hogy legyen, mint akkor, az Anyag,
s minden szorongásomra
materialista feloldás, a tudat,
hogy ha több dolgok vannak is,
ki fogom őket nőni idővel,
az elme tisztára sepert udvar ,
rendszertanilag besorolt szörnyek
a sötétben, nem úgy, mint ma,
fényes dél, minden látszik,
semmi se stimmel, megreccsen
egy régóta halott szék, fekete
macskánk arra ül, aki fél,
ami most van, még nincs neve,
de nem űzi el kakasszó.
Szabadíts meg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-11-28 19:43:57
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-29 03:00:48
