Megtisztulás

Habból kél a Sátán,
elmerül a tenger,
sziklasivatagban
kóborlok magamban,
elátkozott vándor,
rég elveszett ember.

Kénköves bűz árad
hasadéktorokból,
bíborlila égbolt,
a Nap helyén vérfolt,
vércseppek hullanak...
jaj, félek magamtól!

Habból kél a Sátán,
habzó vér a számon,
mérgezett szívemet
kitárom ím neked,
s áldozati késsel
örökre kivágom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-17 18:39:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-17 18:39:15