A megállított pillanat

(Rugási Gyula tanár úrnak)

Mint libabőrös test. Megborzong az emlék.
Érezni a múlt duzzadó csendjét.
Sejtjeimben zúg a fantáziavilág.
A tudat inspirációért kiált. Lágyan ketyeg.

Fészkelődik a talány. Mint pupillán a heg.
Szertefoszlanak zavaró részletek.
Összeállnak történetté a reggelek.
S a szívről lepattan a pánt.

A javára fordítja a hiányt.
Az elme is a pillanat foglya.
Örömömben fölébredek.

Az idő önnön szálait bontja. Göndörödik a gondra.
A szél az éjszaka haját befonja.
Felhők a fürge kezek. Vers száll le a Holdra.

A tiszta ész új vizekre evez.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-20 10:25:11
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-12 12:25:22