Vetkőzz, Te didergő


(Nagy Lászlóhoz)

Vetkőzz, Te didergő,
hólepte csecsemő,
virágon kopogok,
árvácska-rettentő

Zászlórúd-meztelen
duzzogni kiállok,
üssetek, üssétek
velem e világot

Megáradt patakom
tele van kacattal,
dobozos halakkal,
halszájú szavakkal

Hibás bélyeg vagyok,
bezúzás elkerült,
a király fejére
korona nem került


Frissen megaludt tej,
az vagyok fehéren,
s a belém fulladt légy
itt minden reményem

A sötétség pislog,
átölel, vígasztal,
mint egy mesehősnek,
terített az asztal

Zászlórúd kezemben,
napmentém didereg,
vetkőzz, Te didergő,
gombold be hitemet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csendélet halottakkal (Dunaszerdahely, 1996)
Kiadó: Lilium Aurum
Feltöltés ideje: 2016-10-15 22:32:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-15 22:32:58