éhség

bárcsak libamájpástétom, hozzá a bor,
mért nem lehet ezt átvitt értelemben,
ver engem az Úr, kesereg András
a híd alatt

úgy esett, hogy nem ültünk ott ketten,
ülhettünk volna, de mi mégsem,
egyedül ült ott, úgy kesergett
éhesen

micsoda téboly száguld odafent a hídon,
rohannak egymás elől és egymással
szemben is, a zaj a magasból akár
egy kórus

sajnos nem átvitt értelemben, teljesen
valódi a fájás a térdében, az éhség
is hozzátartozik, a vágyról tudja, hogy
azt lopta

a kövér embertől a mulatóból, aki lónak
öltözött, vemhes volt? istenem,  
mit hordhat a tökei fölött, rendelt a
libamájból

ha egyszer még ott állok majd, az úton,
kezemben füstölgő csülökkel,
eléneklem majd a Föld közös
himnuszát,

ami Cohentől a Halleluja, erre szeretett
utoljára Jolán, nagy lapáttenyerei
voltak, belefértem, mint anyám
szemébe





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-13 09:47:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-13 09:47:10