Kötelmek 2. Morkuszt T-nak

Lassú felhők vonulnak álmosan. Halk hegedűszó suhan keringve, a szél lábujjhegyen oson, egy-két ház ablakszeme
pislog félig szemhéjzártan, inkább csak tűnődve. Már a kocsma is bezárt, pihen a pénztárgép, megkönnyebbülve
szuszog a kocsmáros. Fájós lába lavórban ázik. Kutyák ugatnak unottan, inkább csak megszokásból. Tisztára
söpörten hallgat az udvar, csupán lepkék szédült románca száll egy Strauss keringő dallamára.

Papucs csoszog, égi vánkosok jókedvűen dagadnak. Tiszta pehelyillat száll. Nagyanyám már a felhőket porolja.
Rezzen a komód halk reccsenéssel, fiók nyikorog szemérmesen, vasalt ruhák suhognak. Talán ükszülém bálba
készül, csörren a gyöngysor, homályosul a tükör, párás szemekkel kacsint. Nehéz csizmás léptek a verandán.
Harákoló szörcsögés. Rezzen a gyufa lángja, mint félénk kisgyerek. Nagyapám pipára gyújt, emlékfüst felhők
bodorodnak.

Táncol az idő, évek fehér gyérülő haja lebben, esküvők harsány rikoltozása száll. Borissza nóták keringenek, eladó a
menyasszony, csilingel a nászkassza. Jajgató sivár éjszaka, fájdalom és vér, a mindig így lesz keserve. Komor arató
arcok, jégverte vetések köszönnek, kifosztott búzatáblák, éhezés vak kísértete, tűző napok kaszaélvillanása.
Fotografált ünnep dalol, vízhordó lányok énekelnek. Löttyen a víz, késszemű tarló, napbarnította sebes lábak.
Kazlak fojtó szerelmeskedése, fájdalmas szomorú őszök előszele suhan.

De most éjszaka van, hallgatag, köd gomolyog a temető felett. Őseim üzennek korhadt fejfák alól, néma sóhajvirágok
lányosan lesütött szemmel pirulnak. Gyerek vagyok megint, pirosló pipacserdőn gázolok gyöngyöző patak-
kacagással. Víz csobog, nyikorog a malom. Megőrölnek az emlékek. Ijedten fülel a csend, óramutatók szúpercegése
kattog agyamban. Rohanok éveim után, perceim vonatát üldözöm. Egy csöndes sarokban kisírok magamból minden
eltékozolt évet, pazarló napot.

Üszkös fák az erdőn, vékony füstcsík, mint turistaút az ismeretlenbe. Alszik a falu, álmodnak a házak. Horkolva úszik
az éjszaka, és valahol keleten a tenger világ szélén már piroslik a hajnal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-04 21:24:35
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-04 21:33:25