Örök próbálkozás (2)


Sorsod, mit rád mértek láthatatlan vaskezek,
Istentől valón gyötrőn is áldás,
melynek terhe kínlódva nyomaszt.
Nem álomfolyó felett ringó kérész-élet,
nem is könnyedén szárnyaló szabadság
ájult szélvirágzása, hogy életre kelhess
újra, csupán egyetlen napra, mielőtt lába
elé hullnál önkéntelen tapogatózva,
mint lelked mélyén a hit, amit olykor át se látsz,
csak érzed, mily csodákra kész e lelkedből
kiszakadt örök létű szépséges próbálkozás,
benne minden nap, minden pillanat,
mikor rád szűkül a fény, hogy árnyékod átlépd
s hordozd, mint gyümölcsét hordozza
szőlőtőn karjaiban a gyenge vessző
mert tudja, magától nem teremhet soha,
csak egybekapaszkodva vele, ha rajta marad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-27 15:42:29
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-27 15:42:29