Félregombolt égbolt

Mintha egy ecsettel oda freccsentettek volna az égre
néhány vörös festék-pöttyöt. Majd kékkel is.
Azután egy lila csíkot húzott az intuitív kéz.
A bal sarokban tojássárgája fénylett. Friss  feltörés.
Folyt lefelé a nappal. Esőként csöpögött az ecsettálba.
Párizs ege. A szájharmonikák még szóltak. Egy dobozgitárt
vonszolt az utcalány hazafelé, maga után.
Tarka szoknyája volt, mint régen a szüzeknek.
A sarkon a tangóharmonikás Hemingway. Napszemüvegben
mormolta Baudelaire verseit. Az utca végén egy kuvasz pisilt.
S egy kávéház ajtaján dőlt a bagófüst kifelé. Szellőztetett Niké.
A pultos lány, aki motorral járt dolgozni. S farmerkabátja
úgy állt rajta, mint a félregombolt égbolt. Felhők voltak a mellén.
Ő adott egy korty pezsgőt az asztalon maradt italból.
Megrázott. Majd átadtam neki aktuális, piros rózsámat
és lefeküdtem egy padra a parkban. Akkor tudtam igazán
a félelemtől megszabadulni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-21 12:27:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-21 12:27:28