Érzékenység

Gyerekek voltunk, félig öntudatlan
éltük életünk virradat-korát.
Vígan telt időnk egész napon át
gondtalan játszva bársonyos homokban.

Váraink polcolt, szűk alagútján
versenyt kúsztunk. (Fenn büszkén a bástya.)
Tiéd összedőlt. Romok kapitánya,
– Most a tiédben játszunk tovább – szóltál.

Bensőmből más hang: soha! Semmikor!
Vágyadból kín lett, könnycsordító bánat.
Konok maradtam, nem adtam a váram!

Sírtál, tomboltál. Jött az anya-szigor,
lendült szaporán, fel-le járt keze.
Fájt, hogy miattam püfölt vele.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-10 22:28:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-10 22:28:48