Depresszió
leporolta a tavalyi naptárat
megnyálazta az ujját
és radírozta tépte-törölte
november valahanyadikát
míg ujjbegye helyén
érezni kezdte
a csonkot
kicsit még gondolkodott
egy hiábavaló
szvasztikán-pajtikám-Kublakán
rímkényszeren
leöblítette egy pohár borral
s beállította szívében
a metronómot
Isten árnyékában gyűlt össze az este
minden reggelt ez követte
nem hitte hogy számít
mégis kihajolt az ágyból
s háromszázhatvanöt napig
számolta a padlóra hullott
tűleveleket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-08-31 11:02:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-31 11:02:54
