Hozsanna

Hozsanna néked Semmi,
megfoghatatlan vagy.
Te tanítottál, hogy ne féljek
Mindeneknek lenni,
s megmutattad, merre lépjek,
hogy életben maradjak.
Nem kértelek, mégis vezettél,
hogy több legyek általad.
Elhittem azt is neked
- egy semminek, egy senkinek -,
hogy vannak még köztünk
földre szállt Istenek.

Az utat, ami várt rám
erőmhöz mértem én,
s ha elfáradtam,
mint a páfrány
árnyékodba dőltem.
Meg se köszöntem,
hogy észrevétlen légy.

A tenger háborgott,
összecsapott felettem,
tépte vitorláim
lankadatlan hévvel..
Én csak annyit tettem,
hogy észrevegyenek
- míg útközben vagyok
küzdve a mindenséggel -
otthont sejtető partok,
simogató szelek.

S hogy hazavárjanak
ha a Mindenekből
Semmivé leszek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-11 22:49:29
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-23 14:18:13