Kívül-rekedsz
Szomorú,
hogy a világ még
nem több
Isten
folyvást hasztalan ismétlődő
gesztusainak sziluettjénél.
Tudatod, mint fertőzött
pengeél hasít a fénybe, mielőtt az
megkapó, bár alkalmatlan szemeidhez érne,
s még hagyod, más, bamba tekintetek nyavalyákat
szuggerálnak beléd, míg a vászonig, melyet lerántani készülsz
ügyetlen lépteiddel elérsz, már undorodsz minden valóságtól;
de szerencsédre
kívül-rekedsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-07-20 16:28:17
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-20 16:28:17
