Ma is látom

Ma is látom, mint egykor, hajdanán
-úgy éget, gyötör a szégyenérzet -,
meglestem titkon, mit csinál anyám,
mikor csendben Istennel beszélget,
s magamra hagy, könnyeit ne lássam,
míg csodát kér. Olyan megfoghatót.
S fájdalmát, ahogy megossza mással,
mit előttem féltőn elhallgatott.
Gyerek voltam, apró, tehetetlen.
Sohasem éreztette, hogy baj van,
csak kardoskodott az égiekkel,
amíg köténye mögött hallgattam.

Ma már tudom, hogy értem is szólt ott
Istenéhez, mely örök seb rajtam.
Bejárnám vezeklőn a mennyboltot
vele megcsendesült áhítatban.
De elszakított tőle a világ.
Sajnálom, hogy nem lehettem vele,
mikor utoljára mondott imát,
mint kidőlt fa lehulló levele.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-15 16:43:25
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-16 20:33:29