Átlátszó hadicselek

Takargatnád titkaid
előlem, mindhiába.
Kell, hogy átérezd,
átlátszó hadicsel csak.
Önveszélyes játék ez,
amit valódból eltakarsz,
de engem többé már
meg nem téveszt.

Ha támadsz, én hátrálok,
véget vetek minden
baljós attaknak.
Mi mást tehetnék,
óvom, mi szép volt
s amit még adhatsz
- mintha menekülnék -,
felcsillanó égi fényed
ragyogását elejtem
magamnak.

Várom, hogy színt vallj.
s csak nézlek, meg se szólalok.
Mosolyt csal arcomra, ahogy
rejtegeted előlem makacsul,
- amit régóta tudok -
hogy titokzatos legyél.
Közben megnyílsz, s elém tárod
ki nem mondva minden titkod,
amit elrejtenél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-05 15:35:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-05 15:35:21