Minden szombaton

unom, hogy minden szombaton
ezt olvasom: Váginé tulajdona,
szundít szegény a tranzit matracon,
amin a voltak áthúzott névsora,
Kovácsné, Nagy István, Amálka,
aztán ő, vajon ki lesz a következő
e húgyszagú ravatalon.

unom, hogy a kettes-kórterem
ajtaja mögött vár a négyágyas halál,
narancs, banán, dunsztosüvegben
langyos húsleves, a sorrend nem érdekes,
csak eszegesd, eszegesd Apám.

unom, hogy azt latolgatom,
élni vagy halni könnyebb,
és a sosem várt mindig napon
nem sírok, majd később,
ha megpihentek bennem a könnyek.

már szeretem a szombatot,
reggel felveszem legszebb ruhám,
viszek sok apró otthoncsomagot,
és hallgatom, ahogy szipognak az alufóliák.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-30 16:17:00
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-01 06:21:16