APA,

kondás-ősünk feltarisznyált
sóval,kenyérrel, varjú-tollal
- balról tűzött s űzött a Nap –
s bakacsizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.
Arcod pergamenjére,
míg megtértél anyám karjaiba,
hány ráncot én rajzoltam!
(Álmot látok moha-ágyon:
a menyasszony-fátyol elszakadt,
nővérré-fivérré lettetek
- a kenyérből ettetek.
Bukdácsolok utánatok,
csendőrkard a földbe szúrva,
holt nagyanyám sebeimet
összevarrja –
vér-virágcsönd a vadonban.)

Kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, borral,koszorúkkal…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2000
Kötetben: Gyógyulás kertje (Budapest, 2002)
Kiadó: Magyar Napló Kiadó
Feltöltés ideje: 2016-06-12 05:47:19
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-12 05:47:19