Sorstalanság

„Mindig volt egy titkos életem,
és mindig az volt az igazi.”
(Kertész Imre)

Önkéntelenség stációi
a sorstalanság útján.
A világ
közönnyel figyel.
Összeroppantható titkok.
Ám az igazi élet
percidőn túlra lát,
elidegenedik, ellentmond.
Az általánost műveli,
megtévesztésül,
kijátszva az éber vég
túlbuzgó trükkjeit.
Végül mégis sors:
betűk ezrede,
a harcbaküldöttek napra-lap:
őrzik művei.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-08 08:03:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-08 08:03:31