Tavaszi pillanat (jav)
A zajos világ tetején
angyal ül, ruhája fény,
villanáskép, tavaszi karc.
A sarki presszó ablakán
benézek, át egóm falán:
emlékből villan három arc.
Nagyhajú srácok, vékonyak,
előttük pár sör, két konyak.
Szavak világot váltanak.
Mostba elér az az idő –
hűlt élmények szárnya nő
máig töretlen hit alatt.
A betonjárdán két veréb
morzsázik. Egy ütemre lép,
vihog valamin két leány.
De történt sok más – így beszél,
kezemet fogja a szél.
A be nem járt óceán,
s az elszalasztott többi, mint
vádló – békítőn tekint
belőlem nézve rám.
Villanáskép: tavaszi karc,
derű-sátrat, új lombokat
növesztenek a fák.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-30 11:01:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-30 11:01:41
