Szavak



Ismerlek régen tudom, hogy mit érzel.
Számtalan kalandra feleltél vérzel.
Hiszed, hogy minden ember akit "lángésszel"
Áldott meg a sors tényleg ésszel érvel.
S nem tudsz semmit kezdeni a tévedéssel.
Érzed hamis az írás elképedéssel
Olvasod nem vitázol a tévedéssel
Semmire nem mennél az értékeléssel
Nagyra tette magát szavai élesek,
De semmit nem érnek hasztalan érvek
Melankóliája zavarja Így vétek
A te kedvességedet betegségnek
Könyvelné el" személyiségbetegségnek"
Létében nyoma sincs életbölcsességnek
Ossza az észt arctalanul ürességnek
Érzed az egészet, és ügyességnek,
Hogy egyáltalán írhat véleményt érvel
Sajnálod, de utálod a favicceket.
Sértésnek nem veszed, mert érzed,
hogy alaptalanok a szavai, és elnézed.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-17 16:32:00
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-17 16:32:00