Csillagokat fésülő

Nem tudom láttad-e amikor
holdtükrében csillagokat fésült az éjjel.
Tejút kócait bogozva
rendet rakott álmaink között,
és a felénk száguldó meteorokra
álmodozva kapaszkodó gondolataink
egy pillanatra fellobbanva úgy hamvadtak el,
hogy a felejtés szögesdrótjai mögött
a teljesíthetetlenek gödre örökre bezárta.

Nem tudom érezted-e már, hogy
egyre távolabbi lett a közel
és a közeliben észre sem vetted:
benne a távol, mert a kettő úgy olvadt össze
ismeretlenként, hogy nem hitted el
mindegyik bennünk lángol.
Amikor végre belebizsergett a bőröd is
a felismerésbe, - csak rajtad múlik
üstökös vágyaid eléred-e -,
akár elhagytad akár felemelted,
mindegyik kihűlt kő lett
nélkülem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-16 11:36:20
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-16 16:35:21