József
Eszembe véste jókor mesterem:
"Becsüld a fát és meghálálja ő!
Legyen bár tölgyfa, cédrus vagy fenyő,
mely buja, árnyas erdőben terem;
legyen belőle zúgó tengeren
büszke hajó, a hűs habot szelő,
karcsú gerenda, ház fölött tető,
bölcső, koporsó - haszna végtelen!"
Szorgosan űzöm mesterségemet:
ki bölcsőt ringat vagy aggot temet,
mind áldja munkám, egyik sem perel.
Hasznos a létem s folytatása van:
hétrét görnyedve visz egy dombra fel
két szál gerendát fogadott fiam...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-27 10:11:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-27 16:12:32
