A vándor útja


Csupasz fatörzs falak közt
botladozik a vándor,
arca fagyott kerámialap,
a következő lépés a fontos, mindig az,
mondja magában,
nem lát tovább úgysem.
A köd mindent betakar,
a tájat törölték,
a második pillanatban
már fehér üveglap,
csillogó felület a természet.
A halál valahol ott
koslat mellette,
a vándor nem látja,
a halál megelőzi,
aztán lehagyja,
majd némán követi.
Az oxigánhiányos hegycsúcson
eltűnik a halál.
Hosszú ködsávok
takarják az eget.
Ő
hamarosan visszatér
a hétköznapok bugyraiba,
a lövészárok feketeségébe.
gondolja.
Most itt a jeges hóhatár,
ne félj .







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Literatúra Irodalmi és Művészeti Magazin, 2015
Feltöltés ideje: 2016-04-26 15:58:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-26 15:58:15