Szakadás

Az erdőben patak, benne kavicsok.
A partjára térdelsz, kényszerít, hogy maradj.
Átnyúlsz a vízen, mint egy könnyen engedő testen,
a kavicsok belső szervek: ez itt a szív, máj, tüdő.
Ahogy hozzájuk érsz, mintha a sajátjaidat tapogatnád,
hirtelen megragadod a szívet, messzire dobod.
Kezedről még sokáig csöpög a víz, te vérnek érzed.
Azelőtt óvtál mindent, most sebzel, és sebzed magad.
Hallod a sóhajt, nem tudod kié: a tiéd vagy a pataké,
ezzel a hanggal szelídülsz bele a folytatásba.
Melledben légüres tér, szíved helyén fantomfájdalom,
tekinteted megbékélt, mint az elejtett vadaké.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-11 17:40:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-11 17:40:30