Nyári folyó

Vizek tündére!
Sokáig hordoztad gyermeked.
Nem is láttuk születését,
Máris itt áll a vállunk felett.
Nyár arkangyala!
Nyitott szemmel alszom,
Ha évszakod az időben ellebeg.

Ég-magasan áll a vár.
Alatta a folyó:
Csonttá fogyott óriás.
Némán sóhajtva,
Mindent látó szemmel int
Nékem, a toronyban állónak.

Csak fel és fel!
Szédelegve a napban,
Öldöklő- magas lépcsőkön.
Csak fel és fel!
Indulat az erdőkből kidobban:
Megyek, ha hívsz!

A történelmi bizonyosság,
Amely ma már
Idegen képzetek sűrűjében
Emlékkristály-kocsonya,
Idegenforgalom-mágnes,
Újragondolni késztet
Régvolt tetteket,
Alig közös tudatunkat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-25 14:29:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-25 14:29:28