Nehezemre esik



túlgondolnom magam.
A fránya kettős én,
ami nem engedi.
Igen. Jó lenne beszélgetni.
Többnyire csak hallgatózom.
Lesznek versek, elfeledtek.
Személyesen megkukulnék.
Csak a szemem beszélne.
A Feneketlen tónál találkoznánk.
Mintegy véletlenül.
Istenem, de finom volt a
Park étteremben a tartármártás.
Erre gondolnék, nosztalgiásan.
Mondjuk megbeszélhetnénk, hogy
- egyikünk horgászik,
a másikunk pedig körbefutja a tavat.
És az egyik stégen megölelnénk egymást.
Öregesen. Szótlanul,
jól megfontolva a padot, amire leülünk.
Örülök, hogy gondolsz.
Cserébe, én is gondollak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-23 21:40:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-23 22:03:06