Legalább te legyél jól

Ha itt lettél volna,
velem alkonyatkor,
megmutattam volna
a színváltó tengert:
acélkéken, bézsen,
narancsvirág-fényben.
Kezemet zsebedbe
rejtve a szél elől
elmeséltem volna,
talán,  hogy “az ördög
kibomló hajánál
fogva húzzal le a
Napot minden este
és vonszolja végig
(vizek alatt,
rétek alatt
mélygyökerű erdők alatt)
a föld pereméig,”
Vagy dehogy. Csak csendben
karod alá bújva,
kabátod két szárnyát
magam köré húzva
formáltam volna  át
testmeleggé a víz
sóspára-illatát.

Fehérvillanású
sirálykiáltások.
Lámpám az éjszakát
köhécselve nyeli.
Szobám félhomályú
hiányoddal teli.
Alszol most valahol.
Alabástrom fényű
Két lehunyt szemedre
pillák árnyéka hull.
Félrehúzom róluk
Gondolatban
rájukborult hajad,
elmerengő kézzel
nyugodtá simítva
hajnali álmodat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-23 07:42:57
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-23 07:42:57