Emlékek
az elhagyott otthon leomló falain
pergő vakolatból előtűnő minták
nappal még halványan látható szavai
mit elfedtek egykor soha meg nem bánták
és most a magányos napfény felé tárták
az emlék most szabad nem zárja be senki
halvány gondolatok önmagukban árvák
a kinyílt ajtón át mind félénken jön ki
némák de hirdetnék dicső tetteiket
a poros padlóra hiába vetülnek
élénken őrzik még a kedvesebbeket
a legjobban fájók velük megszépülnek
börtönüktől egyre messzebbre repülnek
gazdájuk a magány elengedte őket
útjukat elálló hegyeknek feszülnek
új hittel keresnek viruló mezőket
otthonuk többé már nem lesznek a falak
az eljövendőkkel kézen fogva járnak
nyomuk kéken csillog békés folyó-szalag
ahogy messze érnek édesebbé válnak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-22 16:15:32
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-22 16:15:32
