Emlékek

az elhagyott otthon leomló falain
pergő vakolatból előtűnő minták
nappal még halványan látható szavai
mit elfedtek egykor soha meg nem bánták

és most a magányos napfény felé tárták
az emlék most szabad nem zárja be senki
halvány gondolatok önmagukban árvák
a kinyílt ajtón át mind félénken jön ki

némák de hirdetnék dicső tetteiket
a poros padlóra hiába vetülnek
élénken őrzik még a kedvesebbeket
a legjobban fájók velük megszépülnek

börtönüktől egyre messzebbre repülnek
gazdájuk a magány elengedte őket
útjukat elálló hegyeknek feszülnek
új hittel keresnek viruló mezőket

otthonuk többé már nem lesznek a falak
az eljövendőkkel kézen fogva járnak
nyomuk kéken csillog békés folyó-szalag
ahogy messze érnek édesebbé válnak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-22 16:15:32
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-22 16:15:32