a Jelen héja alatt
a csodákat puttonyába
tette és elvitte egy születésnap
a folyókat tengerhez-igyekvés szívta föl
a fűvel benőtt medrekben
néhány szálka emlékeztet arra
itt egykor halak éltek
de hiába keresnéd a csobbanást
mit egykor te hagytál a folyóban
ki kellene bogozni az emlékeket
fölemelni és lelógatni
mint egykor a földigilisztát
és nézni miként tekereg ami elmúlt
majd elengedni és látni hogyan
fúrja be magát a jelen héja alá
*
a délután izzó cipzárja behúzva
az éjszaka hullazsákjában nem látszik
a délidő arca a tó a fűzfák
sem kedvenc jegenyéden a szarkafészek
ami pislákol apró bogár csak
messze
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-21 08:20:26
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 08:20:26
