a Jelen héja alatt

a csodákat puttonyába
tette és elvitte egy születésnap
a folyókat tengerhez-igyekvés szívta föl
a fűvel benőtt medrekben
néhány szálka emlékeztet arra
itt egykor halak éltek  
de hiába keresnéd a csobbanást
mit egykor te hagytál a folyóban

ki kellene bogozni az emlékeket  
fölemelni és lelógatni
mint egykor a földigilisztát
és nézni miként tekereg ami elmúlt
majd elengedni és látni hogyan
fúrja be magát a jelen héja alá

*
a délután izzó cipzárja behúzva
az éjszaka hullazsákjában nem látszik
a délidő arca a tó a fűzfák
sem kedvenc jegenyéden a szarkafészek
ami pislákol apró bogár csak

messze





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 08:20:26
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 08:20:26