forgatom a számban,
begördítem nyelvem alá,
szétloccsantom,
az íze savanyú:
látom a tegnapot
unott látomás:
a holnap még kér
pár hordó oxigént
és ingert a szinusz csomóba,
Kemény mag a volt,
kiköpöm, mielőtt
elharapom. Látod?,
öregnek születtem,
ráncoslelkű felnőttnek,
és úgy vagyok
mint szirupos lében
a mattá dunsztolt meggyszemek:
szorosan
lekötve egy üvegbe.
