Rozsdás szirmok

Az éjszaka mellkasán
csillagsörét nyomok.
Vajon mire vadászhatott a délután?
Fekete madarak,
gyermekkordarabokat nyelnek.
Röpképtelen napok.
Mi egykor kert volt,
ismét működni próbál bennem.
Rozsdás szirmok nyikorognak.
Már idegen vagyok itt,
kiszakadt párna,
melyből elfogytak a tollak,
csupán a beomlott vászon maradt.
Arra fekszik a táj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-18 13:24:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-20 11:13:14